A Körös Klub egyik -legalábbis- kiemelt társadalmi-errőforrásbeli bázisa Szabadkígyóson-Újkígyóson van. November végén az együttműködés újabb állomásához érkeztünk. Képviselők, polgármesterek és önkéntesek együttműködésével földlabdás, 11-12 éves tölgyeket ástunk ki és szállítottunk a Szabadkígyósi Kastély viharoktól megtépázott parkjába, az elpusztult vagy sérült fák pótlására. Egy borongós őszi napon készítettük elő a tölgyeket a szállításra.

Az alábbi képen bal oldalt Farkas Szabolcs önkormányzati képviselő (Újkígyós) és a Szabadkígyósi Önkormányzat néhány munkatársa a helyszínen, azaz Pósteleken a Természeti Emlékparkban:

A tölgyeket előbb két ásónyom mélyen körbe ástuk...,

...kialakítottuk a legalkalmasabb kör és gömb/labda formát.

nagyjából ilyennek kell lennie:

Azután elvágjuk a tartógyökereket, ami a földlabda alján a legnehezebb; legalább három ember erőfeszítésére szükség van. Már akár ki is emelhetnénk:

A beszélgetés jó hatással van az emberi kapcsolatokra, valamint javítja a tüdő oxigén ellátását:)

Hálóval biztosítjuk a földlabdát:

Azután nagylevegő és "hóóó-rukk":-)

Az erdőből óvatosan kihúzni még valahogy megy, de az utánfutóra ráemelni a csemetét bizony kemény feladat. A tölgy a földlabdával együtt úgy 150 kg, mindenkire szükség van (csak a fotós lóg:). Egy fuvar három csemetét jelent...

Délutánra meglepően szép idő lett, bár így is csak hat fa kiszedésére jutott energiánk.

A szép időre való tekintettel néhányan átmentek a Szabadkígyósi Kastélyhoz, ahová a kiszedett fákat szántuk.

A vihar hatalmas fákat rongált meg és tett balesetveszélyessé, sajnos a fűrészre is szükség volt. Ugyanakkor az elpusztult fák a helyükön maradnak, egyrészt emlékeztetőül, másrészt pedig azért, hogy a fatörzsek lakói (pl. cincérek, szarvasbogarak) továbbra is a park lakói maradjanak és tovább szaporodjanak.

A faültetés két védnöke Balogh József szabadkígyósi és Szebellédi Zoltán újkígyósi polgármesterek. Nemcsak a nevüket adták, hanem jelenlétükkel és kétkezi munkájukkal is megtisztelték a szép kezdeményezést. Köszönjük!

A két községnek nemcsak a múltja közös, hanem jövendője is. Azt kívánjuk, hogy folytatódjék a közös munka, hogy az összefogás minnél többek szívügye legyen!