Szeptember
2006.09.13. 21:50
Néhány ősz eleji megfigyelés.
A növények közül most (szeptember 12-én) már/még virágzik például a sziki őszirózsa, a réti imola, a tövises iglice. Utóbbi növény a mértéktelen vegyszerezés miatt nagyon megritkult, majdnem kipusztult. A Természeti Emlékparkba magokat hoztak Laci bácsiék - az iglicék megtelepedtek, állományuk folyamatosan erősödik. Az esők után újra virágzik a réti peremis, a gilisztaűző varádics és a gyujtoványfű.
Augusztus második felétől tocsogós élőhelyünknél rendszeresen időznek szürke gémek (2-6 példány). Jutka néniék még szeptember elején is látták/hallották ezeket szép madarakat.
Az énekesek közül rendszeresen szem elé kerül a széncinege, a rozsdafarkú, a csúszka és a zöldike. További jó hír a sárgarigók határozott jelenléte, idén sok a fiatal madár, tehát sikeresen költöttek Pósteleken. Nincs mértékadó összehasonlításunk, de a Dél-Alföldön autózás közben idén meglepően sűrűn találkoztunk sárgarigókkal.
A fecskék szeptember 11-én elköszöntek tőlünk, másnap már egyetlen egyet sem láttunk.
Igen jó a madármozgás, de sajnálatos módon a technikai feladatok annyira lekötik Egyesületünk Pósteleken munkálkodó tagjait, hogy nincs idő/energia a távcsöves megfigyelésekre és a madárhatározó forgatására... Több fajunk van, amit nem sikerült azonosítani, ami azt jelenti, hogy egyre több ritka és értékes madárfaj találja alkalmasnak rövidebb-hosszabb megállóra Pósteleket és a Természeti Emlékparkot.
Egyik diófánk, illetve a fölhalmozott faanyag alá gyaníthatóan nyest költözött - két elpusztított patkány teteméből gondoljuk. Itt az ősz, a rágcsálók télire készülődnek, közelebb húzódnak az emberhez. Köszönjük a kisragadozó segítségét:)!
Pósteleket nem csupán a kirándulók és a sportolók látogatják, hanem azok is, akik könnyen, látszólag emberséges módon szeretnének megszabadulni fölöslegessé vált macska- és kutyakölykeiktől. Valamikor a nyár folyamán újra megtalált minket egy kölök korban lévő, jó kiállású, zsemleszínű, keverék kiskutya. Már kezdtük megszeretni + régi házörzőink is elfogadták, amikor egy fiatal vendégünk személyében új gazdát talált magának. Bár a kiskutyát megszerettük, ő már a sokadik, akinek egyesületünk új otthont talált.
|