A Természeti Emlékparkban több gyepes élőhelyünk van, amelyek számos szakmai feladatot adnak - jelenlegi lehetőségeinkhez képest sokkal többet. Ezzel együtt a természetes folyamatoknak köszönhetően szépen alakulnak, tehát a felügyeletnek és az apró odafigyelésnek is értéke van.

Az orvosi somkoró állománya idén nyárra annyira megerősödött, hogy nem kellett féltenünk a gyomoktól, ezért a fűkasza (és Laci bácsi:-) elkerülte, az eredmény: a vizes élőhely csatornája mellett legalább 500 m2 összefüggő somkoró mező! Ez a gyógynövény kellemes illatú, ellenben a moly utálja, tehát vászonzacskózva a szekrényünkben ruháinkat védi.

Szépen szaporodik az orbáncfű, a macskagyökér több élőhelyen ugyancsak bőségesen virágzott. Egyetlen tőnyi erdei mácsonyánkat valamelyik jó erőben lévő ifjú vendégünk majdnem teljesen eltörte. A növény magához tért, és egy visszakanyarral virágot és magokat nevel(t). Kisebb csoda!

Augusztus 20 után megkezdődött a madarak vonulásra készülődő gyülekezése. Ezekben a napokban érkezett egy 10-15 madárból álló gyurgyalag csapat, vagy 3 napig vendégeskedtek Pósteleken! Népi nevük szerint méhészmadarak, s azért maradtak, mert egy vihar által kidöntött diófa törzsében vadméheke?/darazsakat? találtak. Aztán egy kisebb lehülés útnak indította a szemre is szép csapatot.

Rengeteg, 20-nál is több szürke légykapó ugyancsak benézett Póstelekre, ráadásul a Körös Klubhoz:). Az irodánk ablaka előtt lévő bodzabokor és a kis meggyfa volt a bázisuk. Úgy két-három hetet időztek, mialatt érzékelhetően megritkították a legyeket; reggel hat óra körül rendszeresen épületünk ablak és rácsréseit tisztogatták, Jutka néni és Laci bácsi többször és szinte testközelből figyelte a madarakat!