Az esős tavasz miatt megkésve, de gyorsan és szinte minden kivirágzott.

Egyszerre virított a kékcsillag, az odvas keltike és az ibolyák (nagy-, illatos-, erdei). A pásztortáska kicsit később, április első felében virágzott.

A változó-, ujjas- és mezei boglárkák április első napjaiban virágzottak, a fénylő, aranysárga levelek messziről jelzik a kaszásnak: kerülni kell.

A pettyegetett tüdőfű Húsvét (ápr. 16-17) előtt kivirágzott.

Az idei tavaszon kevesebb hölgymált, a korábbiakhoz képest igen sok füstikefüvet (gyógynövény) figyeltünk meg.

Május végén virágban állt a libapimpó, a mezei here, a korcs nőszirom, az ördögszem, a fekete nadálytő, a pénzlevelű lizinka és az orvosi somkoró. Érdekes, hogy ez utóbbit cigaretta illatosítóként használták, s használják talán most is. Idén nagyon szép a csomós ebír. A mezei aszat (kisvirágú változata védett növény) a somkóróhoz hasonló és igen kellemes illatú, amit a déli szél tiszta időben több száz méterről elhoz nekünk.

Május végén a vízen virágzott a vidrakeserűfű, a vízparton a foltos lizinka.

A közönséges ebnyelvű füvet idén figyeltük meg először az alábbi helyeken: a Pósteleki kastélyrom körül, terepi irodánknál a kutyaól mellett és az Emlékpark erdőszélén virított bordó színű virága. Annyi biztos, hogy gyógynövényről van szó (a gyökere festékanyagot is tartalmaz). A környező erdőkben lehetséges, hogy eddig is volt, de a fenti helyeken az elmúlt tíz év tekintetében újdonság a megjelenése.

A fák közül a tölgyek a Húsvét körüli napokban és nagyon gyorsan nyitották ki leveleiket; az utolsók a vérbükk csemeték és a mezei juharok voltak, előbbi május 1-re, utóbbi néhány nappal később hozta ki leveleit.

A tatárjuhar idén nagyon szépen virágzott (sajna fényképezés dolgában ismét lemaradtunk).

A Tiszakürti Arborétumból kapott magyar tölgyek május 17-én kerültek iskolába. Veszteség lesz, de bíztató, hogy két héttel az ültetés után néhány példány már megkezdte leveleik nevelését.

(Megfigyelők: Boross László, Varga Judit és a Körös Klub barátai, vendégei)