Ismét fészkelt nálunk a tövisszúró gébics. Nem csak a madarat láttuk, de megtaláltuk az éléskamráját. A megfigyelés azért is érdekes, mert egyik sem esik 20 méternél messzebbre lakó és irodaépületünktől. Benéztünk:), és a következő finomságokat találtuk: giliszták, meztelen csiga, bogarak, egér. Az éléskamrák körülbelül két méter magasan, mindkét esetben koronakácon voltak. (Varga Judit, Szabó Zoltán, +Boross László)

Augusztusban a Gerendás határában található Topoly fát látogattuk meg. Akkor került elénk a földúton egy példány erdei cankó. ((Fénykép alapján a megfigyelést az MME szegedi gyűrűzői hitelesítették.)) Az előfordulás nem számít (nagyon) rendkívülinek, de nekünk jó skalp. Ugyanaznap estefelé Apátyi-puszta és Újkígyós határán 2 gyurgyalagot láttunk. (Macsár Lajos, Kammerer T.)

A sárgarigó megint költött Pósteleken, két sikeres költés biztosan volt, hiszen 10-12 példány mozgott egyszerre, s a fiatalok a zöldesebb tollazatról felismerhetők. Madarászoktól tudjuk, hogy költési időszakban naponta akár kétszáz alkalommal is képesek az öreg madarak etetni.

Egy erdész barátunk időben figyelmeztetett arra, ha búzavirág magot akarunk gyűjteni, nagyon oda kell figyelni. Külön említette a tengeliceket, amelyeket olykor hónapokig nem látni, de az érlelődő mag illatát kilométerekről megérzik. És igaza lett. Éppencsak lehullottak a virágok, a tengelicek megérkeztek, s már a félérett magokat is szorgalmasan szedegették. Nagy, 30-40 madárból álló csapat(ok?)ban érkeztek, és rendszeresen átbogarászták a Természeti Emlékparkot. Mondjuk megszálltak a buxusban, onnét szétnéztek az öreg almafán, átrepültek a mezei juharra, közben betértek a bodzába és mindig megtalálták a búzavirágot. Hogy onnét merre mentek, nem tudjuk, de rendszeresen visszajöttek, és nekünk csak néhány gram magot hagytak... Utolsó példányaikat november elején még láttuk.